Honlap címe

   

 

   Sokszor felmerül bennem az a gondolat, hogy miért is én vagyok itt a Földön a sok más "testvérem" helyett. Van valami oka? Vagy tényleg csak annyi az egész, hogy én voltam a leggyorsabb spermium ami bejutott a petesejtbe.
Ha az utóbbi... Az elég elkeserítő. (Felmerül bennem az a kérdés is, hogy ha én voltam a leggyorsabb, mégis milyen lehetett a többi? Hiszen nálam lassabb és ügyetlenkedőbb ember kevés létezik a világon) 
Azonban talán nem is az ittlétünk miértje a fontos, hanem, hogy mit kezdünk ezzel a lehetőséggel.
Hogyan élünk, miként viselkedünk, mibe fogunk bele és sok más unalmas klissé. Én pedig talán elpazarlom a lehetőségemet.

Nem csinálok semmi különlegeset. Nem vagyok az iskola sztárja, nem sportolok, nem vagyok a társaságok középpontja, nem vállalok diákmunkát, nem járok plusz szakkörökre és sosem leszek az a tipikus színjeles tanuló, akivel a többbi anyuka pedáloz a gyerekénél... Maximum az átlagosságban lehetek a legjobb, de azzal meg nem igazán szoktak az emberek dicsekedni, így hát marad a nagy kérdőjel. Miben vagyok jó? Melyik képességemet kéne kihasználnom, hogy majd megtudjak élni felnőttként?
Hiszen mindenki ezt mondja:

 

"Valamiben biztos nagyon jó vagy, használd ki! Élj a tehetségeddel!"

 

Azt azonban mindenki kifelejti, hogy elképzelésem sincs, mi az a képességem amit kitudnák használni. Mármint... Nem lehetek egész életemben az a karakter aki gyönyörűbbnél gyönyörűbb házakat épít Simsben. Vagy nem hiszem hogy sirató asszonynyak képzel a családom temetéseken.
(Tömör infó rólam: Minden temetésen önkívületi állapotan zokogok a taknyomat törölgetve. Általában pedig olyan hangosan, hogy a gyászoló családot is túl ordítom Lényegtelen hogy ismertem az illetőt, vagy holtában látom először, én mindenről elfeledkezve sírok és gyászolom az elmúlt életet.)
Ha pedig őszinte akarok lenni, ennél még nekem is több ambícióm van. 

Így hát kitaláltam egy nagyon egyszerű, de annál inkább fontosabb tervet a saját életem felrázása érdekében:

 

Minden hónapban legalább egyszer, ki kell próbálnom valami olyat, amit addig még sosem, vagy valami olyat, amit alapból nem szoktam vagy nem szeretek csinálni.

 

Például sütni egy tortát egyedül, elmenni  egy edzőterembe, venni egy virágot majd valakinek csak úgy odaadni, felhívni egy idegen számot és eljátszani hogy valamit szeretnék eladni neki. Apróságok amik felrázzák az életem.
Ezzel együtt pedig miért indítok egy blogot?
Kimondottan egyszerű: Ha nem tenném, az első feladat után abba hagynám és úgy tennék mintha sosem kezdtem volna bele. Nem a kitartásomról vagyok híres, ezt be kell vallanom. 

Remélem pár emberhez eljut ez a kis irományom és többen fogunk járni ezen az úton. Élvezném, ha nem csak én állítanám magam kihívások elé, hanem sokan mások is és közösen küzdenénk az élet átlagossága ellen :).